levesben_vegleges_repertoaros_slideshow

L E V E S B E N

E nem mindennapi kezdeményezés főszereplői és alkotói a magyarországi nemzetiségi színjátszás meghatározó, közkedvelt és méltán elismert emblematikus figurái. Igazi üdítő kuriózumként tálalják elénk közös produkciójukat.

A Levesben című színjáték nem nélkülözi a humort, cselekménnyel teli, aktuális és elgondolkodtató. Az igenis húsbavágó, s oly sokszor torokszorítóan fájó problémák feszegetése közben a darab a szellemességet és az öniróniát hívja segítségül.

A próbafolyamat során nagyon fontos szerepet kapott az improvizáció, de lényeges, hogy minden egyes történet valóságalapra épül. Színészeink saját nemzetiségi sorsuk vagy közvetlen környezetük élményeivel, történeteivel hozták létre a végeredményt.

Egy élő főzőműsor ad kerettörténetet a különböző élethelyzetű, korosztályú, nemzetiségű nők történetének. Az ötletesen összerakott konyhapultszerű díszlet, mely színtere a hölgyek találkozásának, szimbolizálja a családi tűzhelyet. Ám ez az elem több funkciót is betölt az előadás alatt. Használható szülőágyként, kifutóként, külön kis színpadként.

Természetesen a nő nem teljes férfi nélkül és színjátékunk sem lehet meg az ellenkező nem képviselője nélkül. A darab köré font keretjáték során találkozunk személyével. Először, mint fiatal szeretővel, aztán öccsel és később, mint férjjel is, épp olyan szerepben, ahogy azt az előadás megkívánja.

Steel drum-mal kísért anyanyelvű songok teszik az előadást még kifejezőbbé.

A színdarab aktualitása egy mélyen gyökerező társadalmi jelenség, mely gátlás nélkül, őszintén és szemtelenül boncolgatja a Magyarországon élő örmény, görög, német, szerb, lengyel és magyar nemzetiségű nők mai helyzetét és társadalmi viszonyát. Legfontosabb célunk egyfajta kapaszkodót adni saját generációnk számára. Visszaterelni egymáshoz magunkat és bennünket. Úgy gondoljuk, hogy a jelen lévő női szerepekkel való küzdelem nem egyszemélyes ütközet.

És hogy milyen ma egy többségi társadalomban kisebbségi, nemzetiségi identitással nőnek lenni? Mi a nő dolga? Az otthoni tűzhely melegét őrizni? Tartozni valakihez, gyereket szülni? Ennyi csupán? A nők önmegvalósításának csúcsa szerintünk nem csupán a gyermekszülés. Annál sokkal több! Vagy mégsem?

RENDEZTE: Erdélyi Dániel

ÍRTA: Trojan Tünde és a társulat

ZENE: Ágoston Béla

Az előadás időtartama egy felvonás, 75 perc.

S Z E R E P L Ő K:

„Már gyermekkorom óta táncolok. hiszem, a véremben van. A lépések sohasem okoztak nehézséget, pedig a táncaink arról szólnak, hogy egyre szaporábban kell kapkodnunk a lábainkat. Ilyenkor mindig szabadnak érzem magam. Szinte repülök. Nem kell más, csak összekapaszkodni és együtt szállni, szállni és szállni…”

„Már gyermekkorom óta táncolok. hiszem, a véremben van. A lépések sohasem okoztak nehézséget, pedig a táncaink arról szólnak, hogy egyre szaporábban kell kapkodnunk a lábainkat. Ilyenkor mindig szabadnak érzem magam. Szinte repülök. Nem kell más, csak összekapaszkodni és együtt szállni, szállni és szállni…”

Jurkovits Zorica mindkét szülője révén, a magyarországi szerb történelmi nemzetiséghez tartozik. Színészként a Magyarországi Szerb Színház tagja. Drámapedagógusként is tevékenykedik a budapesti, Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban. Egy nemzetiség jövőjének szempontjából különösen fontosnak tartja a gyerekekkel való találkozásokat. 2003 óta működik az általa alapított Suncokret (Napraforgó) drámapedagógiai műhely, ahol sok érdekes előadás született és készül a mai napig is, melyeket közösen álmodtak színpadra, az egészen kicsi és az egészen nagy gyerekekkel együtt. Állandó segítőjével, férjével, Ember Tiborral, akivel 1994 óta a Magyarországi Szerb Színház aktív tagjai. Jelmondata: A színház a mi közös “Szívügyünk”!

 

 

 

 

 

 

 

 

„Az anyám menekült volt a polgárháború idején, kisgyermekként egy árvaházban nevelkedett. Onnan küldték ide őket Magyarországra. A faluban, ahol éltek leégett a templom és az ott lakók minden irata odaveszett. Így nem tudom és mások sem tudják, hogy hány éves az anyám. Ezt sosem tartottam annyira fontosnak, csak most, hogy magam is anya lettem. Csak anya. Pedig mindig operaénekesnő akartam lenni. Elképzeltem magamat, amint a Scalaban, a Metropolitenben vagy a Covent Gardenben énekelek. Helyette itt vagyok és néha, nem túl gyakran, hogy a szomszédokat ne zavarjam, a fürdőszobában énekelek. A víz jó akusztikát teremt.”

„Az anyám menekült volt a polgárháború idején, kisgyermekként egy árvaházban nevelkedett. Onnan küldték ide őket Magyarországra. A faluban, ahol éltek leégett a templom és az ott lakók minden irata odaveszett. Így nem tudom és mások sem tudják, hogy hány éves az anyám. Ezt sosem tartottam annyira fontosnak, csak most, hogy magam is anya lettem. Csak anya. Pedig mindig operaénekesnő akartam lenni. Elképzeltem magamat, amint a Scalaban, a Metropolitenben vagy a Covent Gardenben énekelek. Helyette itt vagyok és néha, nem túl gyakran, hogy a szomszédokat ne zavarjam, a fürdőszobában énekelek. A víz jó akusztikát teremt.”

Álmosd Phaedra több társulatban megfordult már. Jelenleg a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulata és az RS9 Színház tagja. Ereiben görög és magyar vér csörgedezik. Két éve találkozott Gergely László rendezővel és az akkori Magyarországon élő nemzetiségi színészekből toborzott társulatával. László álma az volt, hogy a hazánkban élő nemzetiségek színészeit egy fedél alá hozza s együtt alkossanak csodát! Álmát immár nélküle viszik tovább. Hogy Phaedra miért választotta ezt a hivatást? Mert a színjátszás neki olyan, mint a levegő: nem tud nélküle élni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Holnap nehéz napunk lesz. Kicsit félek. Persze, te ezt úgysem érted! Neked én csak egy őrült fehér nő vagyok, aki oxigénpalack nélkül akarja megmászni a világ tetejét. Nem is tudom, hogtrojan_tunde_facey miért akarom. Te tudod, hogy huszonegy lengyel nő mászta meg a Himalája különböző csúcsait? És hogy az is lengyel, aki európai nőként elsőnek hódította meg a Mount Everestet? Persze, hogy nem tudod! Honnan is tudnád?”

„Holnap nehéz napunk lesz. Kicsit félek. Persze, te ezt úgysem érted! Neked én csak egy őrült fehér nő vagyok, aki oxigénpalack nélkül akarja megmászni a világ tetejét. Nem is tudom, hogy miért akarom. Te tudod, hogy huszonegy lengyel nő mászta meg a Himalája különböző csúcsait? És hogy az is lengyel, aki európai nőként elsőnek hódította meg a Mount Everestet? Persze, hogy nem tudod! Honnan is tudnád?”

Trojan Tünde édesapja után lengyel származású dramaturg, színész, előadóművész. Krakkóban a Jagelló Egyetemen végezte tanulmányait színház szakon. Számos, önálló előadóest fűződik a nevéhez, melyeken a lengyel líra és próza legkiemelkedőbb alkotóinak műveit vitte színpadra, lengyel és magyar nyelven egyaránt. 2013-tól folyamatosan dolgozik magyarországi lengyel és roma gyerekekkel. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Lábujjhegyre állok és kinyújtom a karomat. Előbb a jobb karomat, azután a balt. Finoman mozgatom őket, lepkeszárny könnyű mozdulatokkal. Lágyan hullámzom velük a levegőben. Úgy hajlongok jobbra és balra, mint egy kicsinyke fa. A kézfejemet kecsesen tartom, mintha aprócska virágkehely lenne. Így emlékszem arra, amikor a nagyanyám táncolni tanított.”

„Lábujjhegyre állok és kinyújtom a karomat. Előbb a jobb karomat, azután a balt. Finoman mozgatom őket, lepkeszárny könnyű mozdulatokkal. Lágyan hullámzom velük a levegőben. Úgy hajlongok jobbra és balra, mint egy kicsinyke fa. A kézfejemet kecsesen tartom, mintha aprócska virágkehely lenne. Így emlékszem arra, amikor a nagyanyám táncolni tanított.”

Keller Linda édesanyja után a magyarországi kisebbséghez tartozó színművész. Családi gyökerei, kettős identitása mindig is meghatározó és fontos volt számára. A színésznő a diploma megszerzése után bölcsész diplomát is szerzett. Színészi pályája elején budapesti és vidéki színházak deszkáin társulati tagként állhatott, hét évadig. Ma már önálló színházában töretlenül tevékenykedik, ugyanis hat éve megalapította Magyarország első örmény színházát, az Artashat Örmény Nemzetiségi Színházat. Alapítója Magyarország első össznemzetiségi társulatának, a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatának, melyben alelnöki pozícióban látja el feladatait. Színészként találkozhatunk vele sorozatokban és televíziós műsorokban egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

 

„Soha nem felejtem el, amikor Berlinben betértem egy színházba, ahol éppen kiárusították a feleslegessé vált díszleteket. Volt ott egy hófehér fésülködő asztal, mozgatható, ovális tükörrel. Belenéztem és arra gondoltam, hogy most az enyém minden varázs, a színház teljes bűvölete és hogy végre megtaláltam önmagamat. De önmagunkat talán újra és újra keresni kell...”

„Soha nem felejtem el, amikor Berlinben betértem egy színházba, ahol éppen kiárusították a feleslegessé vált díszleteket. Volt ott egy hófehér fésülködő asztal, mozgatható, ovális tükörrel. Belenéztem és arra gondoltam, hogy most az enyém minden varázs, a színház teljes bűvölete és hogy végre megtaláltam önmagamat. De önmagunkat talán újra és újra keresni kell…”

Frank Ildikó színésznő, 14 éven keresztül vezette a Magyarországi Német Színházat. A Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán és a Temesvári Színiakadémián szerzett diplomát. Temesváron felváltva játszott magyar és német nyelvű társulatnál. A Német Színházat, ezt a pici társulatot a volt mozi fogadta be, az épületet azóta felújították. A művésznő játszik még Pécsett a Janus Egyetemi Színházban, színdarabokat fordít és “szabad idejében” jelmezt tervez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Úgy gondoltam, hogy kezdetnek valami egyszerűt készítenénk. Mondjuk, hogy határozottan visszautasítunk valamit, amit nincs kedvünk megtenni. Már vagy egy fél éve hiába hirdetem a tanfolyamot a nők jogairól. Senki, de senki nem akart jelentkezni. Aztán férjem azt javasolta, hogy hirdessek egy olyan tanfolyamot, ahol főzni lehet. Ez most marhára trendi!”

„Úgy gondoltam, hogy kezdetnek valami egyszerűt készítenénk. Mondjuk, hogy határozottan visszautasítunk valamit, amit nincs kedvünk megtenni. Már vagy egy fél éve hiába hirdetem a tanfolyamot a nők jogairól. Senki, de senki nem akart jelentkezni. Aztán férjem azt javasolta, hogy hirdessek egy olyan tanfolyamot, ahol főzni lehet. Ez most marhára trendi!”

Koncz Eszter 2002-ben végzett a Békéscsabai Jókai Színházban működő színiiskolában, Gáspár Tibor Jászai-díjas színművész osztályában. Öt évig a Veszprémi Petőfi Színház társulati tagja volt. 2009 óta több budapesti színházakban és alternatív színházi társulatban is játszik, többek között: Budaörsi Játékszín, Holdvilág Kamaraszínház, Szép Ernő Színház, Pesti Magyar Színház, Esztrád Színház, Kókai János Társulat. Ezen kívül az Artashat Örmény Nemzetiségi Színház és a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatának tagja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Kevi csárda reggel óta tele van, Teli van: Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel A Jovan: Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt, Asszony, csinos volt, de azért csak rima volt.”

„Kevi csárda reggel óta tele van,
Teli van:
Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel
A Jovan:
Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt, Asszony, csinos volt, de azért csak rima volt.”

Kollatos Fotios A Thessaloniki Színművészeti Főiskolán színész, musical és drámapedagógus diplomát szerzett. Athénban a Kapodistriako Egyetem filológia szakán a görög nyelv, mint idegen nyelv kurzusát is elvégezte kiváló eredménnyel. Az Európai Uniós Nemzetközi online tanárképző és nyelvoktató program kutatója, tanára volt. Az Amfitheatro görög nemzetiségi színház és művészeti csoport alapítója és mentora. 2019-től Kőbányai Közművelődési Bizottság tagja. Színészi pályája Görögországban indult el, sok tapasztalatot szerzett a Magyarországi Görög Színházban, ma már a Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulatának és az Artashat Örmény Nemzetiségi Színház tagjaként láthatjuk a színpadon.

 

 

 

 

 

 

 

„Komoly dolgokra hívjuk fel a figyelmet, és közben ez egy ízig-vérig női előadás. Kicsit zenés, kicsit dalos, kicsit táncos, kicsiterdelyi_daniel_face könnyed hangvétellel, de igazán mai, létező problémákkal foglalkozunk.”

„Komoly dolgokra hívjuk fel a figyelmet, és közben ez egy ízig-vérig női előadás. Kicsit zenés, kicsit dalos, kicsit táncos, kicsit könnyed hangvétellel, de igazán mai, létező problémákkal foglalkozunk.”

Erdélyi Dániel rendező, 1973-ban született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2000-ben végzett, Simó Sándor osztályában. Számos film és televízió műsor rendezése után színházban is rendezni kezdett. Koronázás című darabja a Vallai Fesztivál fődíját nyerte el 2016-ban.

 

 

 

 

 

 

 

 

T Á M O G A T Ó I N K:

emet__logo_honlonra_kicsi

emmi_logo_honlapra_kicsi

nka_honlapra_kicsi

moi_szerbszinhaz

 

 

 

 

Fővárosi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat
Fővárosi Görög Nemzetiségi Önkormányzat
Kőbányai Görög Nemzetiségi Önkormányzat

Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulata
Kritiki Skepsi Görög Színház
Pécs 2010 Egyesület
Teatr Lis(Z)

Duó  Bútor Team Kft.